Hegyestű, a Káli-medence kapujának őre
A Káli-medence kapujának őre a Zánka és Monoszló között 337 méterre magasodó Hegyestű. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt, közel 50 m magas bányafal azonban felfedi számunkra az 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belsejét. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy. "forrás"
Szentbékkálla - Kőtenger, Ingókő
A kőtenger úgy keletkezett, hogy a vulkanikus utóműködés idején ezen a vidéken hévizes források törtek föl, és a forró víz az itt található fehér homokot kemény kőhalmazzá cementálta, ragasztotta össze. A turisztika kőtengereknek nevezi ezeket a nagy sziklatömbökből álló kőhátakat. A Káli-medence kőhátai közül talán a legszebben, legnagyobb épségben megmaradt képződmény a Szentbékkállai Kőtenger. Ezek a kövek az egykori Pannon-tenger homokturzásainak megkeményedett példányai, melyet a későbbi időszakok szele (főként a pliocén korban) látványos, helyenként bizarr formájúra alakított. Ezekből kiváló malomköveket lehetett készíteni, ami legnagyobb részüknek, Kővágóörs, Kisörspuszta és Szentimrepuszta térségében, a pusztulásukhoz vezetett. Kővágóörs egy ilyen kőhátra épült, neve is innen ered. Néhány ház teljesen ráépült egy-egy ilyen sziklatömbre úgy, hogy a kő itt-ott kilóg a fala alól, sőt felbukkan egyes szobáinak sarkában is."forrás"
